A cég vajon ki? Ember? Állat? Tárgy? Élő? Élettelen? Valami más? Mindegyik? Egyik sem?

Meddig ugyanaz és mikortól más? Mi teszi állandóvá? Mik a külső határai? A neve? A székhelye? A tevékenysége? A tagjai? Az ügyfelei?

Mi történik ha valaki távozik a cégtől? És ha mindenki? Ha már az alapítók sincsenek ott, akik emlékezhetnének a kezdeti bátortalan lépésekre és a közös indulás hurráoptimizmusára? Ha már senki nem ismeri azokat, akikről a legrégebbi anekdoták szólnak? Ha már a tablókról idegen arcok néznek vissza a mostaniakra? Ha már nincsenek meg az első időszak cinkos összekacsintásai? Amikor a régi dolgok már fekete-fehérek?

A cég attól még ugyanaz? Vagy mindig más volt? Mindig másnak hitték, mint ami valójában? Vagy sosem volt az?

Neki van-e emlékezete? És ha van, hogy éli meg a változást? És az elmúlást? Dédelget-e régi édes emlékeket vagy csak a jelenben él? Képes felejteni? Fáj-e neki, ha felejt? Fáj-e neki, ha nem felejt?

Tud reinkarnálódni? Van karmája? Van nirvánája? Át tudja élni a mindent és a semmit? Ha hamvaiból újjáéled, emlékszik még arra, hogy mi volt a hamvak előtt? Tanul belőle? Tud-e tanítani? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.