I've created a monster, 'cause nobody wants to

See Marshall no more, they want Shady

Eminem: Without me

---

Egy ismerősöm arra panaszkodott a minap, hogy az Excel táblázatai átvették az élete feletti uralmat. Gyakorlatilag már az Excelből él: ott tartja nyilván a napi feladatait (eddig rendben...), azt, hogy mikor és mennyi időt kell a gyerekeivel foglalkoznia, mikor kell kitakarítani az autót, mikor gyújthat rá, és hogy mikor kell az Excel file-ok backup-ját backup-olni, hiszen sose lehet tudni.

- És a nyaralások? - kérdeztem. 

- Nyaralások nincsenek.

- Miért?

- Az nem produktív.

- A családod ezt hogy éli meg?

- Elfogadtak ilyennek, hiszen tudják, ha nem ilyen lennék, nem tartanánk itt.

Elmesélte, hogy régen nem volt ilyen. Volt idő, amikor a spontaneitás még jelen volt az életében, de aztán a munkája úgy alakult, hogy mások helyett is helyt kellett állnia, és a túlélésének (látszólag) egyetlen eszköze a feladatok (agyon)szervezése, a priorizálás és a merev rendszerben való létezés volt.

Csakhogy ez az idő elmúlt, a merev rendszer pedig lassacskán börtönné változott. Az Excel most már nem jóindulatú segítő, hanem egy diktatórikus börtönparancsnok, akinek minden állandóan a kedvében kell járni, különben nem tudjuk, mi fog történni.

Mi is történhetne? Ha újra beengedné a spontaneitást az életébe, vissza helyezné a kontrollt a külső pozícióból saját magába. Ő döntene arról, hogy mikor, mi, miért fog történni. És persze az övé lenne a felelősség is.

Mitől félhet? Szerintem első sorban az intimitástól, annak pszichológiai értelmében: a társas érintkezés legtöbb örömöt nyújtó formája, ami persze az érzelmek és szükségletek őszinte kifejezése miatt magában hordozza a sérülés veszélyét. Olyasvalakinek, aki nagyon eltávolodott a saját érzelmeitől, szinte lekapcsolta a jobb agyféltekéjét és minden bizalmát az Excelbe vetette, nagyon bonyolult lehet kiigazodni az érzelmek rosszul strukturált világában.

És bár minden eszközzel igyekszik agyonszervezni a családja életét, nehogy spontán, meghitt pillanatok alakulhassanak ki, azt azért elmondta, hogy amikor a gyerekeit megöleli, érzi a belőlük áramló energiát.

Van remény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.